Ballagók

 

(2017/2018 tanév)

 

 

A teljes méretű kép elérhető itt!

 

NÉVSOR

 

VÉGZŐS OSZTÁLYOK

 

8.a osztály

Briglovicsné Janovics Éva

1. Bonea Konstantina

2. Bukovszki Lili

3. Csizmadia Bence Zoltán

4. Édes Barnabás Ferenc

5. Hevér Izabella

6. Horváth Anita

7. Kiss Rajmond

8. Kocsis Geanina Mária

9. Krizsák Máté

10. Lestár Dávid

11. Péter Debóra

12. Ritter Patrik Zoltán

13. Szabó Barnabás

14. Tószegi Dániel

15. Varga Erika

16. Virág Bernadett

 

8.b osztály

Gila Erzsébet

1. Aczél Petra

2. Budai Áron

3. Duráncsik Sándor

4. Farkas Viktória

5. Fazekas Zoltán

6. Fejes Nikolett

7. Jakab István Erik

8. Kamasz Dávid

9. Kovács Kendra

10. Mislei Martin András

11. Patai Ferenc

12. Pék Ferenc

13. Pintér Valentina Edina

14. Sebestyén Dániel

15. Sponga Barnabás

16. Szkárosi Jázmin Beáta

 

8.c osztály

Bíró Jánosné

Dr. Turainé Lakatos Edit

1. Bárdi Áron

2. Basa Mónika

3. Csomor Zsombor

4. Deák Dominik

5. Dóczi Márk

6. Dudás Zsolt

7. Fekete Lajos

8. Fodor Dániel

9. Jávorka Izabella

10. Kiss Cintia

11. Kiss Kitti

12. Lévai Bernadett

13. Mezei Eszter Anna

14. Nagy Márk

15. Perjés Bendegúz

16. Szabó Zsanett

17. Ungor Anett

18. Ungor Bence

19. Varga Zsolt

 

SNI 8.d osztály

Tóth Klára

1. Bangó Georgina

2.Juhász Attila

3. Patai Andor

4. Patai Richárd Csaba

5. Radics Ramóna Rozália

6. Varga László

 

BALLAGÁSI BESZÉD

 

Tisztelt Jelenlévők!

Tanévünk legnagyobb ünnepén nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm végzős tanulóinkat, az őket ballagtató osztályfőnököket, a gyermekeikre joggal büszke szülőket, meghívott vendégeinket, iskolánk valamennyi munkatársát, tanulóját és minden kedves jelenlévőt, akik ilyen szép számmal eljöttek új iskolaépületünk történetének első ballagására. Mindannyiunk nevében megkülönböztetett szeretettel köszöntöm a most ballagó nyolcadikos diákjainkat.

Kedves Ballagók!

Nyolc évvel ezelőtt élhettetek át ilyen ünnepélyes pillanatokat, mint most, hiszen akkor váltatok az Izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola teljes jogú tanulóivá. Sok idő eltelt az óta, s itt vagyunk egy olyan alkalmon, amely az iskola legszentebb ünnepe, s amelyen titeket ünnepelünk.

Nem sok hasonló alkalom van az ember életében, amikor így összesűrűsödik múlt, jelen és jövő egyetlen pillanatban: az emlékek, amelyektől búcsúzunk, és az álmok, amelyeket megvalósítani indulunk.

Ti vagytok az az évfolyam, akik iskola történetet írtak. Pályafutásotokat elsősként a Gorkij utcai iskola épületében kezdtétek, itt tanultatok meg írni, olvasni, számolni, majd átkerülvén a régi központi iskola épületébe, az ötödik évfolyamot ott végeztétek el.

Az épület lebontása miatt két évre átkerültetek a sportcsarnok mellett elhelyezett konténer iskolába, majd a tanulmányaitokat gyönyörű új iskolánk átadása után itt, ebben az épületben fejeztétek be.

Különleges napunk van, a búcsú napja. Mindnyájan tudjuk, érezzük, tapasztaljuk a mindennapokban, hogy a búcsú általában fájdalmas. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a búcsú valami újnak a kezdete is egyben.

Ma sok minden megváltozik. Lezárul egy nyolc éves életszakasz, ami mindannyiótok lelkében örök nyomot hagyott. Néhány év múlva, amikor leültök igaz barátokként egy tábortűz mellé, vagy egy kávézóba munka után, és eszetekbe jutnak az általános iskolás emlékek, először csak elmosolyodtok, aztán elkezdtek történeteket mesélni és azon veszitek észre magatokat, hogy együtt nevettek és egyre több részlet jön elő. Ezek a történetek kötnek ide titeket, hiszen egy élményekben gazdag korszakot tudhattok magatok mögött. Gondoljatok csak a kisiskolás évekre, sportnapokra, a kirándulásokra, a túrákra, a közös bulikra.

Néha biztosan eszetekbe fognak jutni a nehéz pillanatok is, de akkor majd beugrik egy barát képe, aki leült és elmagyarázta a lehetetlennek tűnő számítást, vagy egy tanár, aki mosolyogva közölte a hírt, hogy jól sikerült a dolgozat. Mindig voltak, akik támogattak titeket és segítettek abban, hogy az élet napos oldalát lássátok.

Ifjú életetekben teljesült egy fontos cél, amelyhez nyolc év kellett. A cél teljesülése fölvértezett benneteket olyan erényekkel, olyan tudással, amely új célkitűzések megfogalmazására késztet és új örömöket fog hozni számotokra.

Kedves Ballagó diákok!

Megtisztelő volt számunkra, tanárok, iskolai dolgozók számára, hogy életeteknek ezekben a fogékony esztendeiben mellétek szegődhettünk és kísérhettünk Titeket. Remélem, hogy azok az értékek, amelyek szerint igyekeztünk Benneteket nevelni, számotokra is fontosak lettek, és talán segítséget adnak későbbi életutatok során is. Mi igyekeztünk Titeket közösségben nevelni, és bízunk benne, hogy megéreztétek, méltó emberi életet csak hitben és szép emberi kapcsolatokban érdemes élni, olyan közösségben, ami biztonságot ad és kiteljesít.

Menjetek, legyetek erősek, szerezzetek tapasztalatokat, és ne felejtsétek, hogy mindez csak akkor ér valamit, ha azt nem magatoknak tartjátok meg, hanem gazdagítjátok vele a szűkebb és tágabb környezetetekben élőket. Ne felejtsétek el, hogy csak az teljesedhet ki, aki tartozik valahová.

Mielőtt útra keltek, szeretném, ha tudnátok, hogy az együtt töltött nyolc év alatt mind az iskola, mind a tanáraitok, nemcsak adtunk nektek, de rengeteg dolgot kaptunk is tőletek. Kedvességet, őszinteséget, szeretetet, erőt a további munkánkhoz. Én legszívesebben a közös programokra emlékezem, azokra az eseményekre, versenyekre, vetélkedőkre, ahol büszkék lehettünk rátok, ahol nemcsak a tanulás volt a fontos, hanem a vidámság, a humor, a kultúra, a sport, az, hogy együtt legyetek, igazi közösséget alkotva. Büszkék vagyunk az itt elért sikereitekre, iskolánk jó hírnevéhez közületek sokan hozzátettek.

Pascal mondta a következőket: „Ismernünk kell korlátainkat. Mindnyájan vagyunk valamik, de egyikünk sem lehet minden.“ Ha ezt elfogadjátok, boldog, erős jellemű felnőttekké váltok.

Kedves Ballagtató Szülők!

Biztos vagyok abban, hogy ma Izsákon kevés, Önöknél büszkébb emberrel találkoznék. Jogos az Önök büszkesége, hiszen gyermekeik a mai napon ünnepélyes keretek között elhagyják az általános iskolát. Tovább lépnek az élet egy szakaszán, lezárják a gyermekkort, megkezdik a felnőtté válást. Gratulálok Önöknek és egyben köszönöm, hogy részesei lehettünk e folyamatnak.

Kívánom, hogy az önök számára örök gyermeknek megmaradó fiaik, lányaik szeretete, megbecsülése, tisztelete kísérje a további életüket. Kérem, hogy továbbra is segítsék őket tanulmányaikban, készítsék fel őket a felnőtt életben való eligazodásra.

Kedves Fiatalok!

Ezekben az ünnepélyes percekben gondoljatok hálával, tisztelettel, szeretettel mindazokra, akik az elmúlt években segítették munkátokat. Gondoljatok mindenekelőtt a szüleitekre, akik most is büszkén figyelik felcseperedett fiaikat, lányaikat, örömmel tölti el őket, hogy itt láthatnak benneteket immár végzős diákként.

Gondoljatok szeretettel és tisztelettel tanáraitokra, akik az évek alatt igyekeztek benneteket fölvértezni új, hasznos ismeretekkel, és igyekeztek elérni azt, hogy számotokra a tudás érték, a tanulás pedig öröm legyen. Gondoljatok különös szeretettel az osztályfőnökökre, akik annak idején segítettek megismerni az iskolát, az iskola követelményrendszerét, segítettek beilleszkedni, segítettek abban, hogy képesek legyetek saját magatokat is megismerni, saját magatoknak is megfogalmazni a célokat, segítettek a tudatos pályaválasztásban. Én is köszönöm minden munkatársamnak azt a hallatlan erőfeszítést, munkát, türelmet, amit a nyolc év alatt bizonyítottak.

Gondoljatok szeretettel az iskola nem pedagógus dolgozóira, akik a háttérből igyekeztek megteremteni azokat a körülményeket, amelyek biztosították a hatékony oktató-nevelő munkát.

Kedves Fiúk, Lányok!

Kívánom, hogy érezzétek meg, éljétek át az alkotás ízét, élményét, mert hiszen ti olyan talentumot kaptatok az élettől, amely biztos, hogy nagy lehetőségeket kínál. Ezt ki kell használni. Nem csak a tanáraitoknak, nem csak a szüleiteknek tartoztok számadással, hanem önmagatoknak is. Legyen ehhez önbizalmatok, legyen erőtök. Kívánom, hogy mindig legyenek társaitok, akikkel meg tudjátok osztani örömeiteket, hiszen az öröm megosztva felfokozódik. Elmentek, de sok minden itt marad. Itt marad a lelkekben, itt marad a tanáraitokban, az alsó évesekben, és remélem, hogy sok emlék megmaradt bennetek is. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy évek múlva is gyertek vissza, meséljetek magatokról, mert hiszen számunkra ez a visszajelzés a jövő generáció nevelése, oktatása szempontjából is nélkülözhetetlen.

Kedves Ballagók!

Kívánok nektek jó egészséget, kívánok sok boldogságot, és engedjétek meg, hogy Hamvas Béla szavaival búcsúzzam tőletek:

„Elbocsátlak téged is, mint mindenkit,

Felelős vagy minden emberért, aki veled él,

S el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz,

Minden örömmel, amit magadba zártál,

És minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.

Most ébredj és élj, mert a világ a Tiéd!”

Gera Árpád Zoltánné

intézményvezető