SULIHÍREK 2019. OKTÓBER

Az erdei iskola

Hétfőn reggel 8 órakor indultunk Izsákról Magyarkútra, az erdei iskolába. Útközben megálltunk a Jászberényi Állatkertben. Megnéztük az ott élő állatokat. Délután megérkeztünk a szállásra és elfoglaltuk a faházakat.

A tábor ideje alatt sok érdekes programon vettünk részt. Megismerkedtünk a kovácsolás és az íjászkodás rejtelmeivel. Vízvizsgálaton, tanösvény bejáráson, kisállat bemutatón és éjszaki túrán gyarapítottuk tudásunkat, tettük próbára bátorságunkat. Ültünk vonaton, kirándultunk az Országos Kéktúra egy szakaszán, voltunk cseppkőbarlangban és sétáltunk a Duna partján is. Nekünk a legjobban az éjszakai túra és a Pálvölgyi-cseppkőbarlang tetszett.

Reméljük, hogy a következő évfolyamnak is ennyire fog tetszeni az erdei iskola, mint nekünk.

Mezei Zoé és Tóth Andrea 4.a

Erdei iskolában voltunk

Elérkezett a várva várt nap. Reggel elindultunk a kényelmes busszal. szinte észre sem vettük, máris a jászberényi állatkertben voltunk. Itt megnéztünk sok állatot, nekem a tarajos sül tetszett legjobban.

Izgatottan érkeztünk a táborba. Miután kitakarítottuk a szobánkat – az esős idő miatt behordtuk a sarat – már nagyon vigyáztunk a rendre. Meg is nyertük az Arany seprű-díjat.

Sok élménnyel gazdagodtunk. Volt íjászat, éjszakai túra, kisállat bemutató, vízvizsgálat. Nekem a legnagyobb élményt a patkókészítés nyújtotta. Gyorsan teltek a napok, de már vágytunk haza. Az izgalmas barlangtúra után már csak a buszon zötyögtünk Izsák felé.

Sokáig fogok emlékezni e néhány napra.

Zsoldos Samu 4.b

Erdei iskola Magyarkúton

2019. szeptember 9-én örömmel ébredtünk, hisz végre indultunk az erdei iskolába. Először a Jászberényi Állatkertbe mentünk, ahol sok érdekes állatot láttunk, pl. sarki rókát, tevét, pingvint, szurikátát, lámát, hiénát.

Ezek után érkeztünk Magyarkútra, ahol gyönyörű táj fogadott minket. Még este elsétáltunk az Irma forráshoz és útközben láttunk egy igen ritka állatfajt, a foltos szalamandrát. A következő nap is izgalmasnak ígérkezett. A reggeli szobaszemle és torna után először patkót készítettünk, utána íjászkodtunk, majd kisállatbemutató volt, ahol baglyot, sünit, görényt és héját mutattak be nekünk.

A szerdai nap volt az igazi kihívás. Vonattal utaztunk a nógrádi várhoz. Finom pizzát kaptunk ebédre, és utána 8 km-s gyalogtúra következett. No, este a társaságot nem kellett álomba ringatni! Ibolya néni esti meséjét is alig bírtuk meghallgatni.

Másnap vízvizsgálatot tartottunk a közeli pataknál, ahol víziskorpiót is fogtunk. A finom ebéd után jöttek a kvíz kérdések. Délután besétáltunk Verőcére, ahol a Duna-parton szép kagylókat és kavicsokat gyűjthettünk. Nagyon örültünk a finom fagyinak is, amit itt kaptunk. Este izgalommal készültünk az éjszakai túrára. Kicsit félve indultunk a sötétbe, még szarvasbőgést is hallottunk. A bátorságpróbát szerencsére mindenki kiállta és még ezután következett a Ki mit tud? A napot táncos bulival zártuk.

Az utolsó reggel szomorúan pakoltunk össze és indultunk a Pálvölgyi-barlangba. Itt ámulattal csodáltuk a szép cseppköveket. Estefelé érkeztünk Izsákra, ahol megölelhettük szüleinket.

Nagyon szép volt, köszönjük ezt a felejthetetlen 5 napot!

4. c

Kisállat bemutató

Az állatok világnapja alkalmából a Diákönkormányzat által szervezett kisállat bemutatón vettek részt az izsáki iskola tanulói. A bemutatóra a diákok elhozhatták kiskedvenceiket. Az érdeklődők láthattak itt nyuszikat, hörcsögöket, papagájokat, cicákat, tengerimalacot, pónit és mókust is. A látogatók szavazhattak az általuk legaranyosabbnak ítélt kisállatokra, majd a végén a szervezők összesítették a pontokat és az első 5 helyezett gazdi jutalomban is részesült.

I. helyezett: Balogh Anikó 5.b - Pamacs, Roki, Ari nevezetű nyuszik és a papagájok

II. helyezett: Varga Gergő 5.b és Varga Kincső 3.b – Gombóc, a tengerimalac

III. helyezett: Langó Csenge 6.a – Málna, a törpehörcsög

IV. helyezett: Veszelszki Konrád 4.c - Zsömi és Pihe nevű nyuszik

V. helyezett: Jurászik Rózsika 5.b - nyuszikkal és hörcsöggel

Senki sem kéktelen

Adj Egy Ötöst! Én sem vagyok egyforma pályázat

Intézményünk diákjai 2019. október 2. szerdán az autizmus spektrumzavarral élő személyek mellett álltak ki az Adj Egy Ötöst! Én sem vagyok egyforma pályázat első kihívásának keretén belül.

A kihívás: „Gyere kékben és hozd magaddal a tegnapi gondolatokat!” címmel lett meghirdetve. Iskolánk diákjait és dolgozóit a 7.c osztályos és az eltérő tantervű tagozat tanulói arra buzdították, hogy jöjjenek kékben, hozzák magukkal a témával kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket.

A pályázatba bevont gyerekek kék tenyéralakzattal, lufival, szalagokkal, karkötőkkel és nyomdákkal, a hangosbemondón keresztül ismertetővel, gondolatokkal várták az aznap iskolába érkező társaikat, tanáraikat, kísérő szülőket, testvéreket. Így, mint már a tavalyi Adj Egy Ötöst! pályázaton belül, ez a napunk is másként, érdekesebben kezdődött. Sokszínűséggel, közösségépítéssel, az összetartozás érzésével, társadalmi érzékenyítéssel, tudatosítással. Elgondolkodhattunk azon, miért mások a szomszédaink, a szomszéd gyerek? Miért kell több türelem egyes emberekhez, osztálytársainkhoz? Miért hiányzik valaki annyit a munkahelyéről, a suliból? Rájöttünk arra, nem mindig könnyű megérteni, hogy miért viselkednek máshogy társaink.

Megértés nélkül elfogadni nehéz. Sok személyes dolgot nehezen érthetünk meg kívülről. Ilyen például az autizmus spektrumzavar. Szeretjük azt mondani, hogy az autizmussal élő gyerekek, felnőttek nem értik jól a társas világot. Ami gyakran így is van. De gondoljunk bele! Mi sem értjük az autizmussal élő személyeket. Ha valakit nem értünk, vagy ha a megszokottól eltérően viselkedik, akkor megbánthatjuk, pusztán a meg nem értés miatt.

Tavalyi üzenetünket aktualizáltuk: ami egy mozgássérült ember számára a kerekesszék, egy vak ember számára a bot, az egy autista embernek az elfogadás. Egy autizmussal élő ember számára akkor akadálymentes a környezet, ha a társadalom akadálymentes. Az autizmus spektrumzavarral élő személyek számára fontos, hogy legyen velük szemben tudásunk, nyitottságunk, empátiánk.

Kezdeményezésünk sokkal többet adott, mint amit vártunk. Az iskolánkba járók, dolgozók megszólítva érezték magukat, mondataink célba értek. Rengetegen jöttünk másnap kékben, jólesően fogadva a reggeli kék köszöntést és nyomatait. A szünetekben, kékben, MEGLÁTVA egymást előtörtek - kicsiből-nagyból – belőlünk személyes történeteink, amik közelebb hoztak minket egymáshoz, érezve azt, összetartozunk, aminek apropójából rohanó életünkben megszűnt az idő… beszélgettünk egymással, meghallgattuk egymást, kérdeztünk, ÉSZREVEHETŐK lettünk.

Maradhattak bennünk még kérdések, amelyekre a válaszokat kereshetjük, kereshetik a gyerekek az online és az iskolai faliújságra kitett ismertetők, könyv-, kisfilm-, filmajánlatok mentén.

Ellen Notbohm: Tíz dolog, amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál című könyvéből részlet

„Vannak napok, amikor úgy tűnik, az egyetlen, ami kiszámítható benne, az a kiszámíthatatlanság. Az egyetlen jellemzője, ami következetes: a következetlenség. Az egyetlen, amit senki sem vitat: hogy az autizmus felfoghatatlan, még azoknak is, akik nap, mint nap találkoznak vele. Az autizmussal élő gyermek lehet, hogy ránézésre „normális”, de viselkedése különös, vagy akár egyenesen nehezen kezelhető is lehet. … Akár gyermek, akár felnőtt, mindkettőnek az igényei egyediek. … Az autizmusom a teljes személyiségemnek pusztán egy része. Nem határozza meg, milyen ember vagyok. Gondolkodó, érző, sokféle tehetséggel megáldott lény, vagy csak kövér (túlsúlyos), rövidlátó (szemüveges) esetleg béna (koordinálatlan, sportban ügyetlen) vagy? Lehet, hogy az első találkozáskor csak ezeket a tulajdonságaidat veszem észre, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem vagy több ennél. … Az ingerfeldolgozás útja talán az autizmus legnehezebben megérthető, de nem feltétlen a legsúlyosabb vetülete. Ez azt jelenti, hogy azok a hétköznapi látványok, hangok, szagok, ízek és felületek, amik neked fel sem tűnnek, nekem egyenesen fájdalmasak is lehetnek. Közvetlen környezetem, amiben élnem kell, sokszor kifejezetten ellenségesnek tűnik. Lehet, hogy visszahúzódónak vagy makacsnak tűnők, de csak védekezem. … Az elvont és kifejezésekkel tűzdelt nyelv és szóhasználat nagy gondot okoz nekem. Nem arról van szó, hogy nem figyelek az utasításokra. Egyszerűen nem tudom értelmezni, ami mondasz. Ezt hallom, amikor a szoba másik végéből szólsz hozzám: „*%ß$÷$¤§ß$% Billy. ×$%§$đ®#*” E helyett inkább gyere oda hozzám, és egyszerű szavakkal mondd azt: „Billy, légy szíves, tedd a könyved az asztalra. Most kell ebédelni.” Ebből kiderül számomra, mit vársz tőlem, és mi következik most. Most már könnyebb engedelmeskednem.”

Online faliújságunk elérhető az alábbi linken illetve QR kóddal:

https://padlet.com/zsuba777222/jrat7tlfhna4

Balogh Zsuzsanna AEÖ pályázat mentortanára